Az elmúlt hét fájó kudarca után ezúttal egy vállalható vereséget szenvedtünk még akkor is, ha most sem sikerült játékosainknak bevenni az ellenfél kapuját. Igyekeztünk sokat a földön tartani a labdát, amellyel sok veszélyt okoztunk az egyébként erősebb ellenfél kapuja előtt. Az első félidőben Banasák András csaknem a félpályáról megeresztett lövése a keresztlécet találta el. Kapufa a második félidőben is volt: különös jelenetet láthattunk, amikor egy kecsegtető helyzetben elvégzett szabadrúgásunkat könnyelműen az ellenfélnek ajándékoztuk, akik a kint álló, kezdetben roppant nyugodtan reagáló kapusunk mellett-felett az oldallécet találták el. Akadt egy hasonló szituáció, amikor Burkus szintén „szemmel” védett, de az a lövés mellé ment, illetve még egy esetben is a kapufa mentett meg bennünket. Ennek ellenére kijelenthető, hogy kiegyenlített játék jellemezte a meccset, sőt időszakonként a mi akaratunk érvényesült, beszorítottuk ellenfelünket. Egy ilyen, két-három perces nyomásból kiszabadulva, kettő az egy elleni kontrát vezetve lőtte az első találatát az SHM Stefani, bár először a gólvonalról mentve majdnem sikerült megakadályozni a vezetést, de pont az érkező csatár elé került a labda. A negyvenvalahányadik percben bekapott találat után nem sokkal egy figyelmetlenségből fejes gólt szerzett ellenfelünk. A hajrát hiába nyomtuk meg, nem sikerült betalálni, de a játékunkat elnézve nem hagytuk el rossz szájízzel a pályát.